1990-ben kaptam az első fény rögzítő eszközömet, egy Pouva Start 6×6-os tekercsfilmes, bakelit fényképezőgépet.  Ez a gép az 1950-es és 1960-as években az NDK legismertebb gyermek- és ifjúsági fényképezőgépe volt. Ekkor 9 éves voltam. A következő évben már egy Smena Symbol-al nyomultam. Az osztályom és a cserkészcsapatom kép krónikása lettem. Nagy élmény visszanézni a régi fotókat több mint 30 év távlatából, nem csak nekem, hanem a papírképeken szereplők számára is.

Egy 8 osztályos gimnáziumba tanultam Budakeszin. Az ott töltött tanulóidőm utolsó éveiben alakult egy fotós szakkör. Egyéni és csoportos munkákat adtunk be a MAFOSz szalon pályázataira, ahol eredményesen teljesítettünk. Többször kaptam/kaptunk első, második, harmadik és különdíjas helyezéseket. Ekkor már egy Exakta Varex IIa -val alkottam. Gyönyörű gép, a szüleim adták oda nekem és segítettek az objektíveim tárházát is növelni, ez által a lehetőségeimet is. Még ma is őrzöm őket, bár elég megviselt állapotban vannak.

1999-ben érettségi után szüleim nem támogatták a fotós karrieremet továbbtanulás szempontjából. Művészi beállítottságom és jó kézügyességem miatt az ötvös szakma irányába fordították a figyelmemet. 2001-ben végeztem a „Práterben”, mint aranyműves. A sors fintora, hogy ugyanabban az iskolában fotós szakmát is oktattak… szerettem volna párhuzamosan ott is tanulni, de akkor még nem érkezett el az ideje…
Az iskola végeztével ötvös vizsgaremekeink a Budai várban kerültek bemutatásra, ahol egyéb kategóriában a fotóimat is kiállíthattam és külön elismerésben is részesültem, mely megerősített abban, hogy továbbra is fotós tekintettel szemlélődjek és így örökítsem meg a pillanatokat azalatt a 11 év alatt is, mikor aranyművesként tevékenykedtem.

2004-ben mikor épp jártuk az El Camino-t elromlott az Exaktám 🙁 Postán küldtek utánam egy digitális kompakt fényképezőgépet… Micsoda élmény volt!!! Új távlatok nyíltak a fotózás terén. 2005 – ben nagy örömömre kaptam örökbe is egy komoly digitális fényképezőgépet, amit 1-2 év használat után sajnálatos módon elloptak ez egy Fujifilm finepix s5500 -es volt. Ekkor, hogy ne legyek gép nélkül kaptam egy digitális kompakt kisgépet: Polaroid PDC 4355. Sajnos, amikor 2007-ben leégett a házunk, akkor ő is – mint más dolgaink – használhatatlan, új formát öltött. Így érkezett hozzám egy Konica Minolta Z3, majd miután bemondta az unalmast egy Z6, ami nagyon szép makró felvételeket készített. Majd 2013 – 2016 egy Konica Minolta dinax 5D tükörreflexes, cserélhető objektíves géppel alkottam, ekkor már kiszabadultam az aranyműves kötelékeim alól és próbáltam megélni a hobbijaimból.

Mivel az iskolánkba a mi osztályunk még nem kapott számítógépes oktatást, ezért mindent autodidakta módon sajátítottam el. Odáig jutottam az anyagiak hiánya okán, hogy Xp és win7 rendszerű gépeket javítottam, telepítettem… A fotózáson kívül a zene és a videó készítés is érdekel, megtanultam a zenei és videóvágó programokat kezelni, saját együttesünk zenei anyagát mastereltem, belemélyedtem a grafika és a weblapkészítés rejtelmeibe, a profi képszerkesztő programok használata mellett.

Proscennion Drámaszínpad – Tartuffe

2013 -tól több figyelmet szenteltem a fotózásnak és a videókészítésnek, egy gyorstalpaló operatőri tanfolyamon is részt vettem. Ebben az évben lettem tagja a Proscennion Drámaszínpadnak, ahol a színészkedés, díszletezés és rendezés mellett, az előadásokat is dokumentáltam álló és mozgókép formában. Gyakoroltam a képrögzítést csoportos harcművészeti eseményeken, koncerteken, ingatlanokon, tárgyak fotózásán és filmforgatásokon. A felszerelésem többször nem volt alkalmas ezen feladatok elvégzésére, ezért sokszor mások gépével dokumentáltam. Így ismerkedtem meg a Sony, Cannon, Nikon, Richo, Olympus fényképezőgépekkel is.

Konica Minolta dinax 5D fényképezőgépem objektív parkja szép lassan gyarapodott egy-egy darabbal, 2016 végére viszont a gépváz végleg elfáradt. Továbbra sem volt lehetőségem egy új fényképező szettre, ezért a meglévő objektívekhez egy Sony aplha 100 csatlakozott immár. Amivel újra elkezdtem sikeresen pályázatokon részt venni. Gondoltam egyet, hogy itt az ideje bekerülni megint a fotósvéráramba…. 2021 tavaszán az aplha 100 is bemondta az unalmast, azóta egy Sony SLT a58-sal készülök a versenyekre. Ez a gép egy 2013-as konstrukció, legfőbb hátránya, hogy 200 ISO felett nem tudok vele fotózni, mert szétesik a kép, de a maximumot hozom ki belőle…

Átmentem…

2021 szeptember elején egyik reggel úgy keltem ki az ágyból, hogy most beiratkozom egy fotós iskolába a papír miatt, hogy hivatalosan is fotós lehessek. Ekkor érkezett el az idő, hogy 20 év után visszamehessek a „Práterbe”, de végül a Jaschik-ban kötöttem ki és 1 nap alatt felvettek, beiratkoztam és csatlakoztam a már megkezdett tanévhez. Az év novemberben derült ki, hogy már nem is kell a papír a fotósvállalkozás indításához. De úgy döntöttem, ha már elkezdtem, akkor befejezem… Bátran merem állítani, hogy hősiesen végigküzdöttük magunkat a regénybe illő viszontagságokon keresztül, amiről oldalakat tudnék írni… de a lényeg az, hogy 2023-ban 4-en, akik kitartottunk, sikeresen levizsgáztunk!

Eljött életem még egy fő pillanata: így 33 éves fotós múlttal, 2023.07.26-án az első full frame-es fényképezőgépem…. 🙂 <3

Igazából minden fotós felszerelés családi és partneri segítséggel érkezett meg hozzám, ezer hála érte mindenkinek, aki támogatja a pályámat, hogy végre megfelelő eszközeim lehessenek. <3

Most több nagyobb, „sorsfordító” dolog is alakuló félben van… Ahogy megvalósul folytatom tovább a történetet… Addig is egy vázlat a kiállításokról és az eredményes pályázatokról: